Én vagyok, Én így látom
Uncategorized

Szerelem elsőre

Nem első látásra, mert még nem láttam. És nem is egy sármos pasiról van szó. Igazából nem is tudom, miről. Talán az életérzésről, a filozófiáról . . .

Darkest Desire kézműves csokoládé webáruház

Három évvel ezelőtt összeállítottam egy kiselőadás anyagát. (Pontosabban kettőt, de a másikról később.) Be kellett mutatni egy ország gasztronómiáját általánosságban, majd kiemelve egy térséget annak jellemzőivel és ,,tálalni” egy ételt, egy bort és valami ütősebb szeszesitalt. Ne legyen hosszú, mert több előadó lesz, de legyen kellően ingerlő, mintegy étvágygerjesztő. Az előadás fantasztikusan sikerült, én pedig mire összeállítottam az anyagot, szerelmes lettem 🥰

Az alábbiakban közzéteszem a teljes, eredeti szöveget. Mindezt azért, hogy Te is megismerd, lásd másképp mint eddig, utazz oda, élvezd olvasás közben vagy . . .

A francia gasztronómia – Az ételkészítés és az étkezés filozófiája

Ha azt halljuk: francia, egyfajta könnyedség, laza elegancia, művészetek, stílus és harmónia jutnak az eszünkbe. És ezzel tökéletes jellemzést adunk mindenre, ami francia; beleértve a gasztronómiájukat is, amely valójában egyfajta filozófia.

Szerver üzemeltetés és karbantartás

Franciaországban naponta háromszor étkeznek: reggeli 7-9 óra között (tejeskávé, kakaó esetleg tea, croissant vagy kenyér, vaj, lekvár, méz), ebéd 12-14 óra között (előétel, ami többnyire saláta, főétel, desszert, kávé), vacsora 20 óra körül (hideg előétel, télen leves, meleg főétel, desszert, sajt, gyümölcs). Az ebéd és a vacsora választékos, könnyű és többfogásos.

Tímár Dóri kozmetikus

Szinte mindenféle húst (legkevésbé a sertést) és halat, tenger gyümölcseit használnak alapanyagként, emellett nagyon sok zöldséget és gyümölcsöt, melyeket többnyire frissen, vagy párolva fogyasztanak. A fűszereket is mértékkel, lehetőleg friss állapotban használják (kakukkfű, tárkony, bazsalikom). Vajjal és/vagy növényi zsíradékkal készítik az ételeket, így azok könnyen emészthetőek. Kis adagokat fogyasztanak és komótosan étkeznek. Nem csipegetnek televíziózás közben, nem ,,kapják be” az ételt tíz perc alatt. Megadják a tiszteletet az ételnek, az étkezésnek és önmaguknak. A legnagyobb szerepe a vacsorának van, hiszen ekkor a család, a barátok együtt vannak.

Az étkezés tulajdonképpen a bevásárlással kezdődik: kistermelőktől, piacon. Mert itt mindig friss az áru, barátságosak és segítőkészek az eladók, készségesen tájékoztatnak a termelésről, tenyésztésről, előállításról. Itt tudhatjuk meg például, hogy miért a világ legdrágább burgonyafajtája a Noirmoutier szigeten termesztett La Bonnotte: tengeri iszappal trágyázzák. És természetesen receptet is kapunk a megvásárolt alapanyaghoz: a termelők örömmel ajánlják az elkészítéshez jól bevált ötleteiket. Ezt alkalmanként az épp ott tartózkodó vásárlók is kiegészítik saját tapasztalataikkal.

Nagybani piacon is vásárolhatunk: Párizs mellett van a világ egyik legnagyobb piaca. Nagyjából akkora, mint a Hungexpo tízszer vagy mint egy kisebb városállam. A bolygó minden tájáról ide fut be minden éjszaka a legtöbb áru, mintegy 25 ezer teherautó érkezik naponta a piac területére. Szinte minden, magára valamit is adó európai séf innen vásárol. A piac kettőkor nyit, a halpiac pedig fél ötkor már be is zár. De a zöldségesek is bezárnak tíz, tizenegy óra körül. Ide bizony korán kell menni.

Egy másik, népszerű bevásárlóhely a Day by day élelmiszerbolt. Ezekben a családias, egyedi hangulatú üzletekben olyan termékeket lehet vásárolni, amelyek szobahőmérsékleten és minimum 3 hónapig eltarthatóak. Zsákokban, dobozokban tárolják az árut, a vevők pedig a saját maguk által vitt dobozba, edénybe, zacskóba kapják a termékeket. Bármekkora mennyiséget lehet vásárolni – akár egy kanál kávét vagy két darab fahéjat -, a pultnál lemérik és csak ennyit kell kifizetni. Nincs csomagolás, így nincs környezetszennyezés, illetve nem kell megfizetni a csomagolás díját. Az árut kistermelőktől szerzi be az üzlethálózat, így a megszokott minőséget kapja a vevő.

A vásárlás után tehát jöhet az alapanyagok elkészítése és az étkezés, ami amolyan ínyenc rituálé. Van egy betartandó, szinte ünnepélyes sorrendje: aperitif, előétel, főétel, desszert, sajt és gyümölcs, emésztést elősegítő ital (bor). Mindezek tökéletes harmóniában.

Ez a jól felépített étkezési sorrend nemzetközileg is elismert lett, már a 18. századtól, amikor is a francia gasztronómia elérte csúcspontját. Ekkor ugyanis a francia szakácsok arra törekedtek, hogy ők legyenek a legjobb és legkifinomultabb szakemberek. Céljuk az volt, hogy úgy társítsák az alapanyagokat, hogy kivételes harmóniát kapjanak az ételek: a színek, az ízek és az illatok harmóniáját. Bátran kijelenthetjük: elérték a céljukat. És azóta is töretlenül alkotnak, mesterien egyensúlyban tartva a klasszikusok, az újragondolt klasszikusok és az újdonságok elkészítését, tálalását. Az eredmény: 2010-ben a francia gasztronómia felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. Első alkalommal fordult elő, hogy az UNESCO gasztronómiával kapcsolatos kulturális örökséget vett fel a listájára. A francia étkezési szokások összes eleme belekerült ebbe az értékelésbe – a minőségi alapanyagok megvásárlása a helyi termelőket előnyben részesítve, az ételek figyelmes összeválogatása, amely jól tükrözi a francia régiók változatos kínálatát, a borok és az étel megfelelő párosítása, a terítés és az ételek külalakja, az asztal körüli beszélgetés. Nem túlzás azt állítani, hogy a konyhaművészet alapja és a gasztronómia nyelve a francia.

A klasszikus kínálat a kenyér, a bor és a sajt. A kenyér és péksütemény – ha másban nem – az alakjában, formális megjelenésében különleges. De kitűnően fűszerezett kenyereket készítenek. A francia vörösborok száma kimeríthetetlen, tájegységenként más és más. A különféle sajtok száma meghaladja a négyszázat. Mindezek előállítása a mai napig is többnyire kisgazdaságokban történik. A francia élelmiszerrendészet különös védelemben részesíti a természetes minőséget, valamint a származási hely megjelölését úgy, hogy azt a hírnevet, amelyet valamely vidék évszázados munkájával az elnevezésben biztosított magának, senki sem sajátíthatja el a megjelölés eltulajdonításával. A sajtgyártás technikája minden esetben a helyi viszonyokhoz és a tej termesztéséhez alkalmazkodik.

Minden tájegységnek megvan a maga specialitása és minden egyes régió egy gasztronómiai különlegesség. Ezt a lenyűgöző sokszínűséget az ország nagy területe, a földrajzi és klimatikus viszonyok sokfélesége és változatossága garantálja. A tartományok klímája más-más alapanyagok termesztését és tenyésztését teszi lehetővé.

A nyugati régió egyik tartománya Normandia. Éghajlata már túl nedves és hűvös a szőlőtermeléshez, azonban rendkívül gazdag almáskertekben. A legenda szerint jó kétszáz évvel ezelőtt olyan bőséges volt a termés, hogy a rengeteg alma szó szerint megrohadt és erjedésnek indult. Az elkeseredett gazdák megfőzték pálinkának; így született meg a Calvados. A helybeliek sokáig vitatkoztak az angolokkal, hogy hol volt előbb az almából készült habzóbor, a cidre, mára azonban már jónéhány almatermelő megkapta a Calvadosban (régió) készülő cidre borára az AOC minősítést.

Az AOC minősítés egy ellenőrzött eredet megnevezés. Egy-egy vidék, tájegység vagy régió megnevezése olyan termék megjelölésére, amely arról a helyről származik, és minősége vagy jellemzői az adott földrajzi környezetnek tulajdoníthatók. Ez a minősítés mindenfajta utánzás kockázatával szemben biztosítja a jogi oltalmat.

A cidret alacsony alkoholtartalma (a klasszikus édesé 3,5%, a szárazé 4%) miatt a franciák üdítőként isszák, jótékony emésztésserkentő hatása pedig a borokéhoz hasonló. A régió legelőin bárány és tejmarha tenyésztés folyik, így a sajt-, a crème fraîche és a minőségi vajkészítés is jellemző. A crème fraîche magas zsírtartalmú (35-40%), enyhén savanykás ízű, sűrű krém. Leginkább a tejfölhöz hasonlítható, Magyarországon gyakran pótolják tejszín és joghurt keverékével. Normandiát a 3C vidékének is szokták nevezni: Calvados, Camembert, Cidre. Ha normandiai módra készül az étel, általában sok friss tejszínnel és vajjal, almával, Calvadosszal készül.

A cidre készítése

Az italkészítésnél is rendkívüli fontossággal bír a tökéletes harmónia. Minden munkafázist alaposan, gondosan végeznek, kellő figyelmet fordítva minden apró részletre. Már a szüret idejének megválasztása is jelentős, hiszen az almának is megfelelő sav- és cukortartalommal kell rendelkeznie. Előfordul hogy két, vagy akár három alkalommal is visszatérnek egy-egy fához, mire minden gyümölcsöt leszednek. Ezután megmossák, majd válogatják az almákat. A cidre készítéséhez 20% keserű, 50% keserédes, 20% édes és 10% savanykás gyümölcsöt használnak, 48 különféle almafajtából. A kiválogatott almákat összezúzzák és a zúzalékot hagyják forrni néhány órányit egy rozsdamentes kádban. Ez a művelet lehetővé teszi, hogy több színanyagot hozzanak elő.

A következő fázis a préselés: egy speciális, pneumatikus présben, melyet kifejezetten cidre készítéshez adaptáltak. Az így nyert must megtartja a gyümölcs eredeti aromáit, miközben nem lesznek zöld vagy fanyar ízei. A mustot tölgyfa hordókba töltik és folyamatosan ellenőrzik a természetes erjedés folyamatát. A végeredmény: 3,5-4% alkoholtartalmú almabor.

A Calvados készítése

A Calvados normandiai almaborból készített, érlelt gyümölcspárlat. Az ital elnevezése 1942-től törvénnyel eredetvédett. Egy almaborpárlat csak akkor Calvados, ha teljesíti annak gyártási előírásait és a törvényben rögzített, Calvados környéki területen készült. Normandiában több magánüzem állítja elő saját receptje szerint az italt. Egyes gyártók olyan almaborból készítik, amelyben legalább 30%-nyi körte is van. Ettől lágyabb, különlegesen gyümölcsös ízű lesz a pálinka. Amikor az almabor ízvilága kifejlődött, kezdődik a lepárlás. Kétszeres lepárlással dolgoznak; a második párlat 70-72 fokos. Ezt minimum 2 évig tölgyfa hordókban érlelik. Vannak gyártók, akik alkalmanként a Calvadosnak szánt hordót egy évig almaborral töltik meg. Ettől az almapálinka még több gyümölcsaromát szív magába. A Calvadost elsősorban aperitifnek isszák, de étkezés után is jót tesz a gyomornak. Közkedvelt még a Calva-café: néhány csepp Calvados a feketekávéból csodálatos ízt csal ki.

Poulét vallée d’Auge – Auge völgyi csirke

Hozzávalók: 1 db kb. 1,5 kg-os csirke nyolc darabra vágva, 5 dkg vaj, 2 db mogyoróhagyma, 1 db póré, 1 db sárgarépa, só, bors, 1,5 dl cidre, 1 dl Calvados, 30 dkg szeletelt gomba, 3 db alma, 2 tojássárga, 3 dl crème fraîche.

A csirkedarabokat sózzuk, borsozzuk és 2,5 dkg vajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a feldarabolt hagymákat és répát, ráöntjük az almabort és alacsony hőfokon, lefedve puhára pároljuk.

Felmelegítjük a Calvadost és a megpuhult csirkére öntjük, majd rázogatva flambírozzuk: meggyújtjuk az alkoholt és megvárjuk, amíg leég. A lángoló szesz különleges ízt kölcsönöz az ételnek és szép látványt nyújt. Az alkoholt hurkapálcával gyújtsuk meg, mert a gyufától kellemetlen szagot kap az étel.

Amíg a csirke puhul, az almákat megtisztítjuk, pürésítjük. A maradék vajon megpároljuk a gombát, hozzáadjuk az almapürét, leöntjük a crème fraîch-sel. Összeforraljuk és besűrítjük a tojássárgával. Ha kell, ízesítjük és a csirkére öntjük. Tálaljuk az ételt.

Bon appétit!

Kiemelt kép: instagram

Buddhista idézetek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük